A parlamenti ülések és a nyilvánosság
Cenzúra vagy szabályozás?
Az Alkotmány 61. paragrafusa kimondja: „(1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze. (2) A Magyar Köztársaság elismeri és védi a sajtó szabadságát.” Úgy tűnik azonban, a Parlamentben történtekről a nyilvánosság csak korlátozott mértékben értesülhet: független televíziókamerák nem forgathatnak az ülésteremben. A Sajtószabadság Központ elemzése.
Állóháború a honatyák és a televíziók között
A frontok régóta nem mozdulnak, pedig „csak” a sajtószabadság értelmezéséről van szó. A televíziók képviselői nehezményezik, hogy nem készíthetnek felvételeket az ülésteremben. Ehelyett a parlament által működtetett zárt láncú kamerák „cenzúrázott” képeit kell megvásárolniuk. A képszerkesztési elvek – egyebek mellett az egész alakos képek hiánya, az arcra fókuszáló képkivágások és az ülőhelyek közötti pásztázó felvételek tiltása – miatt így elsikkad a lényeg. Ráadásul a képviselők számtalan trükköt vetnek be – például az ürességtől kongó ülésteremben gyorsan a felszólaló kollégájuk köré gyűlnek –, hogy a gondosan kiválogatott kockákból ne derüljön ki, mi és hogyan történik valójában az ülésteremben. A honatyák és a honanyák – bár a rádió- és televíziótörvényben foglalt kötelezettségüknek nem tettek eleget és nem alkottak pártatlanságot biztosító közvetítési rendet – úgy vélik, szó sincs cenzúráról.
A helyzet szerintük megfelel az európai normáknak. Sőt jóval engedékenyebb annál. A híradós – mondják – úgyis csak a szenzációra, a bulvártémára és a nem érdemi információra vadászik, ezek viszont nem méltók az ország törvényhozó testületének bemutatására. A pártok között e tekintetben teljes az egyetértés. A rádió- és televíziótörvényben 1996-ban előírt, a Házszabály mellékletét képező közvetítési rendet pedig előbb-utóbb majd megalkotják. A televíziók össztűzzel támadnak: „mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenes állapot”, illetve a sajtószabadság korlátozása miatt 2005 júliusában az Alkotmánybírósághoz fordultak. /Részlet a tanulmányból/
Lampé Ágnes: A parlamenti ülések és a nyilvánosság c. tanulmánya a Médiakutató 2006. őszi számának Politikai rovatában jelent meg. A teljes írás itt olvasható!
Egyes szigorlat
Ha már tegnap úgyis szóba került az egyes szigorlat, akkor ímé hozzá még néhány anyag:
Rheingold, Howard: "Mindennapi élet a cyberspace-ben" In Replika 15-16. 1994/december, 293-312. (PDF)
Bourdieu, Pierre: A közvélemény nem létezik. In. Szociológiai Figyelő, 1997/ 1-2, 136-145. (HTML)